Így vált Belgium a világ vezető sörnagyhatalmává 2020-02-01
Ha Belgium, akkor sör. Ezt mindenki tudja. Az abbeyek karakteres ízvilága, a lambicok kellemes fanyarsága, a witbierek különleges fűszerezése vagy a trappisták több száz éves hagyománya. A már UNESCO világörökség részét képző belga sörkultúra a világ semelyik másik országáéval nem összekeverhető. A kérdés, miért pont Belgium? Hogyan válhatott egy ilyen kis ország a világ sörnagyhatalmává?
Európa 'Sörlordja'
A maga 304 aktív üzemével Belgium még európai viszonylatban sem számít nagy halnak a nemzetközi sörtengerben. Mindez persze új értelmet nyer, ha megnézzük e kicsiny ország exportteljesítményét, ugyanis többek közt olyan nagy sörbirodalmakat hagytak maguk mögött, mint Németország, Hollandia és Csehország. Ráadásul Belgiumban az éves egy főre jutó sörfogyasztás átlagosan 70 liter körül mozog, ami a magas alkohol tartalmú, gyakran 9-10%-os belga sörökből igen szép teljesítmény. (Magyarországon 64) A klasszikus lagerektől kezdve a sötét stoutokig több mint 2000 fajta sörrel hódítják meg a világot. Ez a térbeli tömörülés és változatosság nem a véletlen műve, minderre a történelmi sokszínűség ad magyarázatot.
Forrás: https://brewersofeurope.org/
Minden út Rómából vezet...
Ki mással is kezdődhetne, ha nem a leghíresebb római császárral, Julius Caesarral? A gallok leigázását követően naplójában azt írta, hogy a ’Baelga’ törzs a legbátrabb mind közül. A betelepítések megkezdésével kiderült, hogy a hagyományos latin borkultúra meghonosítása nem kivitelezhető ezen a területen, egy nagyon egyszerű okból: nem termett meg a szőlő. Az évszázadokkal későbbi frank majd az azt követő spanyol uralom ugyanezen törekvései is meghiúsultak. Ekkorra már teljesen biztossá vált, hogy Belgium nem lesz borbirodalom. Őrizve az átvett hagyományt számos olyan sört gyártanak ma is, amiben felfedezhető a borkultúrával való keveredés, gondoljunk csak a spontán erjesztésű vagy a hordóban érlelt sörökre.
a képen római katonák küzdenek a Belgae törzs harcosaival [kép forrása]
Jó jó, de minek ennyi?!
Maga a szőlőtermelés hiánya azonban még nem magyarázza azt a tényt, hogy miért kellett régió szerte ennyi helyen sört gyártani. A belga sörtörténelem kezdeti idején a sörfőzést az apátságok falain belül űzték, és mivel tudjuk, hogy ezek mind zárt közösségeket alkottak, mondhatni ahány rend, annyi szokás. (lásd apátsági sörök változatossága) Köztudott, hogy a középkor viszontagságos időiben a víz gyakran fertőzött volt, így minden önállóan működő városállamnak a saját területén belül kellett biztosítania a fogyasztható folyadékot a lakóinak, illetve a kereskedelmi partnereiknek. Bor híján ugyebár, maradt a sör, mint a főzdékben egész évben előállítható fertőtlenített szomjoltó. A kora újkorban Belgium területén virágzott a kereskedelem, a gazdag és fejlett városállamok, mint Gent, Brugge, Brüsszel vagy Antwerpen a világ gazdasági, kulturális és politikai központjai voltak. A nemzetközi kereskedelem révén többek közt az angolok és írek behatására olyan új eljárási módokat vettek át, aminek eredményeképpen meghonosultak az ale és stout típusú sörök.
Belgiumban nem volt olyan tisztasági törvény, mint Németországban, a sörfőző mesterek szabadon dönthettek az ízesítésekről. Így lehetőség volt olyan gyümölcsös sörök kialakulására, mint a meggysör, az epres vagy málnás. Ez a szabadság továbbá olyan különleges fűszerek használatára sarkallta az embereket, mint a koriander, ánizs vagy a kardamon. Belgium lett a sörfőzés fellegvára, külön művészetté vált mesterség.
a képen minden egyes pont egy jelenleg is működő sörüzemet jelöl [kép forrása]
Összefoglalva
A történelmi események sokszínű behatásai, a mikroklíma adottságai, az apátságok elzártsága, a független városállami berendezkedés valamint a rurális Európához képest fejlett technológia és a kiterjedt kereskedelmi kapcsolatoknak köszönhető a mai változatos és utánozhatatlan sörkultúra és diverzitás kialakulása Belgiumban.