Ale Camino - Harmadik állomás: St. Bernardus - Wit 2021-03-06
Sör zarándokúra keltünk, és újabb állomáshoz érkeztünk. Akár a Mont des Cats-i szerzetesek társaságában is jöhettünk volna tovább Watouba, ahol a St Bernard sörfőzde a következő állomásunk.
Bár a St. Bernard sörfőzde története több szálon is összekapcsolódik a trappista szerzetesrenddel, kolostoraival, sörei ma nem trappista sörök.
A Mont des Cats szerzetesei a múlt század elején elmenekültek Franciaországból, de ők nem a vándorló aszkéták voltak, ezért nem strapálták nagyon magukat, egy fárasztó, akár 2 órára nyúló bolyongás után már meg is érkeztek a határ túloldalára a 10 km-re lévő Watouba.
De elég is volt eddig jönniük, hiszen az adófizetés elől menekültek. Franciaországban a bevételük után adót kellett volna fizetniük. Belgiumban viszont nem, így itt mindjárt jobban érezték magukat.
Lám-lám, még a nagy tech cégek is a keresztény Európa példáját követik.
A trappista hagyományok ápolójaként sajt készítésbe fogtak. 1930-ban Franciaország is toleránsabb lett az egyházi közösségek adóztatásával kapcsolatban. Így megszűnt Belgium vonzereje, visszasétáltak a határ túloldalára hátrahagyva a sajtüzemet. A sajtüzemet egy Deconinck nevű úr vette át és 'St Bernard Watou' és 'Port Salut de Watou' márkájú sajtokat készített.
Bővítette az üzemet és mi történt? Ismét a sajt vonzotta be a sört.
A szintén csak kőhajításnyira lévő Westvleteren-i apátságba a 2. világháború után egy új apát érkezett. Ő meggyőzte az apátság trappista szerzeteseit, így már a barátok is úgy érezték, hogy a sörfőzés és értékesítés elvonja őket szerzetesi fogadalmuk teljesítésétől. Felkínálták Deconinck-nak a sörfőzési lehetőséget a trappista sörük licencével. A szerződés gyártásra és forgalmazásra vonatkozott. Megkapta a kolostor lengyel származású sörmesterét, Mathieu Szafranskit is, ráadásként a recepteket és a híres St Sixtus élesztőt is, a fele királyságukat csak azért nem, mert az nem volt nekik. Ők maguk is folytatták a sörfőzést, de csak saját igényeik kielégítésére.
Deconinck úr pedig épített egy új sörfőzdét a sajtüzem mellett. A St. Bernard főzde a söröket előbb 'Trappist Westvleteren', majd 'Sint-Sixtus' (a Westvleteren-i apátság névadó védőszentje), később 'Sint-Sixtus & St. Bernardus' márkanéven forgalmazta.
1962-ben megújították a szerződést újabb 30 évre. Ennek leteltével, 1992-ben már határozottan nagy volt az érdeklődés mind Belgiumban, mind világszerte az apátsági sörök iránt. Az apátság az eredeti trappista sör védjegy bevezetése előkészítéseként ismét saját falai közé vitte vissza a sörfőzést, hogy megfeleljen a törvény előírásainak. A licencszerződés megszűnte után a St. Bernhard főzde a söröket St. Bernardus márkanév alatt kezdte forgalmazni.
Ezen apátsági sörök mellett kezdték főzni a St. Bernardus Wit sört is.
Talán essék pár szó erről a sörstílusról. A Wit egy belga ale sörstílus, a 15. századtól készül, de a múlt század 50-es éveiben eltűnt, áldozatául esett a Pils előretörésének.
Ez lehetett a talán a sör ellenforradalom?
Az utolsó sörfőzde a Tomsin Hoegaarden városban, a Witbier bölcsőjében 1957-ben zárt be.
És ismét a sör és sajt találkozása.
Pierre Celis, akinek Hoegaardenben volt tejüzeme, 1966-ban feltámasztotta a belga witbiert, ekkor hozta forgalomba az első Hoegaardent a Celis sörfőzdéből. A növekvő népszerűség miatt 1980-ban új helyen, a De Kluis sörfőzdében folytatta a Hoegaarden gyártását. Ez a sörfőzde 1985-ben részben leégett.
Biztosítás hiányában az Interbrew belga sörkonszern segített, hogy kölcsönnel új helyen beindíthassa a gyártást. Az Interbrew a technológiába is bele akart szólni, de ő ebben nem szeretett volna partner lenni, így eladta a gyárat és a márkanevet az Interbrewnak.
Kivándorolt az USA-ba és Austinban 1992-ben megalapította a Celis sörfőzdét. Ott is népszerűvé tette a Belga Wit biert.
Mivel a St Bernardus Wit fejlesztésében részt vett Pierre Celis is, így a sör jól reprezentálja a belga Wit sörstílust.
A Wit azaz fehérsör úgy definiálta magát a középkorban, hogy az akkor hagyományosabbnak tekinthető sötétebb, barna sörökhöz képest volt világosabb. Egy másik magyarázat szerint a búzából származó fehérje miatti világos, majdnem fehér zavarosság, illetve a nem malátázott búza miatt eleve világosabb szín miatt nevezik fehér sörnek.
A fűszerek miatt úgy tűnhet, mintha újhullámos sörről lenne szó, de ez egy nagyon tradicionális sörstílus. A curaçao narancshéj és koriander annak köszönheti szerepét, hogy Belgium Hollandia részeként a 16/17. században a fűszerszigetek gyarmatosításával hozzájutott egzotikus fűszerekhez
És most ennyi szöveg után lássuk végre a sört.
A palackon a kék-fehér-ezüst színek a fehérsörök címkéinek jellemző színei.
A joviális, vidám szerzetes nem biztos, hogy az első sörét tartja kézben.
MEGJELENÉS
Hab: finompórusú, fehér hab, jó habtartóssággal
Szín: világos szalmasárga, a cukor miatt relatíve kevesebb a maláta és a búza, emiatt is világosabb
Tisztaság: nagyon finoman ködös, alig látható zavarosság, a palackban is csak finoman látszik az élesztő, illetve a búzából származó glutén.
Illat: előbb a fűszerek, a koriander, a curaçao narancs érezhetők, majd fűszeres -fenolos illat és finom autolizált élesztő. A komlóillat kis intenzitású zöld fűre, enyhén borsra emlékeztető
Íz: a koriander és a curaçao játéka a nyelven egy gyümölcsös – savanyúcukros ízben állapodik meg, majd jön a nagyon finom, decens autolizált élesztő íz, mint a finom pezsgőknél. Nem véletlen, hogy a Witbier a kulináris Belgiumban az osztrigához ugyanúgy ajánlott, mint a jó pezsgők. A malátázatlan búza mögött visszafogottan az árpamaláta és a finom komló érezhető
Kortyérzet: határozott, a stílusnak megfelelően magasabb szénsavtartalom, a nyelven a buborékok szétpattanva adnak teret az ízeknek, selymes narancs, élesztő és finom keserű a lecsengésben
Egy nagyon jó példája a belga Witnek, elegáns, öröm felfedezni egy ilyen könnyű sörben az egymással harmonizáló, decens ízeket.
Élvezzétek minden kortyát Ti is!
Egészségetekre! Viszontlátásra addig is, amíg egy új St. Bernardus sörrel találkozunk.
Fotók: Sörmérő