Ale Camino - Harmadik állomás: St. Bernardus - Tripel 2021-03-08
Sör zarándokúra keltünk, megpihentünk Watouban, még egy sörünk van mielőtt továbbmegyünk.
Ez a sör a St. Bernardus Tripel. Ez is egy Trappista ale stílus, a belga tripel.
Története 1931-ben indult, amikor Hendrik Verlinden a Drie Linden (3 hársfa) sörfőzde sörmestere először készített ilyen sört.
1932-ben már a Slaghmuylder sörfőzdében dolgozott, ahol szintén megfőzte ezt a sört, akkor ezt Witkap Pater- fehércsuklyás barát - márkanéven hozták forgalomba, ma Witkap Tripelként ismert és sokan ezt tartják a legjobb Tripelnek.
Hendrik sörmesterünk besegített a Westmalle apátság sörfőzdéjében is, - ugye a szerzetesnek elég irányítani, más is dolgozhat a sörön. Így aztán ott is elkezdték ezt a sört főzni, elsőként 1934-ben.
1956-ig csiszolgatták a receptúrát, akkor lerögzítették, utolsó változtatásként megnövelt aromakomló adaggal, azóta nem változtattak rajta.
Akkor nevezték el Tripelnek, és a Westmalle vitte sikerre, tette ismerté ezt a sörstílust.
Népszerűvé vált, minden valamire való trappista sörfőzdének van, és sok más sörfőzde Európában és a tengerentúlon is a portfóliója részévé tette. A tengerentúli főzdék egyébként is kedvelik a belga sörstílusokat.
A világos, pilzeni maláta mellett 15-20% cukrot is használnak, emiatt érhető el úgy a magasabb alkoholtartalom, - ami 7,5%-tól indul és 9,5/10 %-ig mehet fel -, hogy nem lesz nagyon testes, érzékelve inkább száraz marad a sör.
Hagyományos európai aroma komló fajtákat használnak, Styrian Golding, Saaz, Hallertaui fajták a leggyakoribbak.
Az ízkép kialakításában persze az élesztő szerepe a legfontosabb, a belga trappista élesztő biztosítja a gyümölcsös észtereket és a fűszeres-fenolos ízt, amik jellemzik ezt a stílust.
A palackos utóerjedés eléggé elterjedt, szintén hozzájárulva a gazdag aromák kialakulásához.
És akkor nézzük mit kínál nekünk a St. Bernardus Tripel.
A címke egyszerű, a vigyorgó baráttal, 8 % alkohol, de ez nem palackos utóerjedésű.
MEGJELENÉS
Hab: dús, finompórusú, fehér hab, jó habtartóssággal.
Szín: szalmasárga.
Tisztaság: alig észrevehető, decens köd, alig látható zavarosság, az élesztő kiült a palack aljára.
Illat: elsőként maláta, azután autolizált élesztő -kenyérhéjas illat, citrusos –narancsos savanyú cukor, vadkörte, komló földes-fűszeres-füves jellegű, az autolizált élesztő decensebb, mint a Witnél.
Íz: finoman érezhető maláta, enyhén édeskés, élesztő autolízis-kenyér íz, savanyú cukor, naracsos-citromos, enyhén mézzel kombinált íz, enyhén érezhető alkohol.
Kortyérzet: finom keserű elől, közepesen testes, száraz, alkoholos lecsengés, jó karbonizáció, kellemesen selymes krémes kortyok, érezhető a Tripel huncut aljassága, könnyen iható, de a 8% alkohol az nem kevés, óvatosan kell kortyolgatni.
Nem annyira komplex, mint várható lenne, összességében egy belépő Tripel, alkoholban, keserűben az alsó tartomány, de ez majd fokozódik a továbbiakban, míg végül eljutunk ”A Tripel”-hez, amit a Westmalle főz.
Egészségetekre! Irány a következő helyszín, Maredsous! Viszontlátásra!
Fotók: Sörmérő