Sör zarándokútra keltünk, elhagytuk Engelszellt, következő állomásunkra a Mont des Cats apátságba érkeztünk. Képzeletben átrobogtunk Németországon, mint hajdan a kalandozó magyarok. Nem mintha nem lenne kolostori sörfőzde arrafelé is, hiszen a weihenstephani a világ legrégebbi, még működő sörfőzdéje, amit 1040-ben alapítottak a bencés apátságban.

Nekünk, illetve a kalandozó magyaroknak is szerepük van abban, hogy még ma is működik, bár lehet kicsit kétes dicsőség ez. Ez akkortájt volt, amikor még nem döntöttük el, hogy csatlakozunk-e Európához és kíváncsiságból megnéztük milyen.  És mert akkoriban előcsatlakozási támogatást még nem adott Európa a tagjelölt magyaroknak, így kalandozó őseink maguk gyűjtötték azt be, ahol csak megfordultak Európában.

Így jutottak el 955-ben Weihenstephanba, ahol kifosztották és lerombolták a kolostort. Ezzel segítettek egy hagyományt teremteni, a bencések ugyanis a magyarok látogatása után újjáépítették a kolostort. És ezután még számtalanszor az évszázadok során, akár természeti csapás, akár más népek rombolását követően.

De ez talán majd egy következő sörút állomása lesz.

És a szakmabeliek tudják azt is, hogy ott van a világ egyik leghíresebb söripari képzést nyújtó egyeteme.

A Mont des Cats-i apátság történetébe mi 1826-ban kapcsolódunk be, amikor a francia forradalom üldöztetései után trappista szerzetesek veszik újra birtokukba a kolostort. Innen később szakadár szerzetesek egy csoportja kivált és Westvleterenben, Belgiumban telepedett le.

Mondani sem kell, hogy ott is alapítottak egy sörfőzdét, talán a legexkluzívabb trappista sörfőzdét, de ez is egy másik történet.

A trappista szerzetesek Mont des Cats -ban 1848-ban hozták létre a sörfőzdét, egy évvel korábban, mint a sajtüzemet, nekik ez volt a fontossági sorrend. A sörfőzde gyorsan növekedésnek indult, amikor azután 1898-ban az apátság rekonstrukciójára sor került, a sör került a középpontba, ugyanis az építőmunkások ellátásának fontos része volt.

Az apátság kezdetben egy könnyű barna sört főzött a szerzetesek napi fogyasztására, majd hamar emelték a tétet és egy világos, erősebb sört főztek, ami megkülönböztette őket a helyi konkurenciától. Olyannyira sikeresen, hogy Párizsba is szállították az egyébként csak hordóba töltött sört.

Komlótermesztéssel is foglalkoztak az apátság körüli földeken, fényképek tanúskodnak arról, milyen szorgalmasan szüretelik a tobozokat a szerzetesek.

A 20. század eleji antiklerikális francia jogalkotás száműzte  a külföldi szerzeteseket, ami szakemberek hiányában a sörfőzde bezárásához vezetett.

Aztán az első világháború utolsó német támadása során lebombázták és így lakhatatlanná vált a kolostor. A sörfőzde is megrongálódott, de azt nem is építették újjá. Inkább sajtba és növénytermesztésbe fojtották bánatukat.

Majd száz évvel később a helyi hagyományoknak megfelelően a sajt mellé újra szerették volna a sört párosítani, mind kulinárisan, mind pedig gazdaságilag.  Egy másik bevételi forrásra is szert kívántak tenni.

És akkor már nagy népszerűségnek örvendtek a trappista sörök. Nem volt kétséges, hogy a top szegmensben térnek vissza ők is. A saját sörfőzdét kockázatosnak ítélték, hiszen száz éve már csak sajtot készítettek. És mert nagy és így drága beruházásra lett volna szükség,  így a Scourmont apátságot keresték meg, akik a Chimay sör főzése mellett még rendelkeztek szabad kapacitással.

Így a két apátság 2011-ben közösen megalkotta a Mont des Cats sört. Ami bár trappista sör, szerzetesek felügyelete mellett, trappista kolostoron belül készül, de nem a sajátjukban, ezért az autentikus trappista termék logót nem viselheti.

De mert nem esik messze az alma a fájától és az élesztő nem mutálódik olyan gyorsan, így a Chimay élesztő munkálkodásának eredményeként esélyünk van egy jó sörre.

Akkor nézzük!

A cimke sárga-barna színei rendben vannak, az apátság sziluettje és neve uralja, a sajtnál ugyanez a helyzet, ugyanígy néz ki a címke. Aztán az apróbetűs részből azért kiderül, hogy ez egy borostyán színű ale és a Scourmont apátságban készül.

A hátcimke elárulja az alkoholtartalmat, és hogy van benne árpamaláta. És aztán már csak az apátság sörfőzdéjének és sörének rövid élettörténete. És egy piktogramm felkészít minket arra, hogy élesztő és fehérje lakhat a palack alján, ezért állítva tároljuk.

Akkor ismerkedjünk meg közelebbről a sörrel.

MEGJELENÉS

Hab: finompórusú, krémfehér hab, jó habtartóssággal

Szín: mézszín, vagy világos borostyán szín

Tisztaság: halványan ködös, jól letisztult

Illat: fűszeres, enyhén fenolos illat, élesztő dominancia, autolizált élesztő tűnik fel, a frissen sült kenyér, kenyérhéj jön elő. Füves-földes komló illat, majd a gyümölcsös észterek - aszalt szilvába hajló érett szilva, méz, édes karamell maláta

Íz: elsőként a karamell maláta, mézes-édes, majd élesztős-kenyeres íz, később aszalt szilva, érett körte a gyümölcsészterek hordozójaként. Kiérezhető-feltűnő alkohol íz, földes-füves komlóíz

Kortyérzet: határozott, intenzív keserű, földes-füves komlóízzel, karamell maláta, száraz, kierjedt, közepesnél kevésbé testes lecsengés alkohollal

A sört a Golden strong ale és a Tripel között helyezném el egy határozottabb és így mélyebb színnel különbözteti meg magát ezektől. Ezzel a sörrel törekedtek arra, hogy ne lehessen egy meglévő Chimay átcímkézett változatának tekinteni.

De mert ott készül, a Chimay hitvallását idézném ma - Strong in our believes - Erősek vagyunk a hitünkben

Én azt hiszem, hogy meg tudnék inni még egyet. Nektek is ajánlom, egészségetekre! Hosszú út áll előttünk a következő állomásig.

Fotók: Sörmérő