Ha igazán pontosak szertnénk lenni, meg kell különböztessük az ír dry stout-ot az angol sweet, vagy más néven milk stout-tól. Ugyan alapvetően mindkettő sörtípus magas alkoholtarmú, általában sötét színű ale (felsőerjesztésű sör), mégis megjelenésükben és főleg ízvilágukban különböznek egymástól.
Angol stout
Egykori nevén milk stout, ami hozzáadott laktóznak (tejcukor) tudható be. Napjainkban Nagy-Britanniában már nem lehet ezen a néven forgalmazni a söröket, újonnan sweet stout a hivatalos megnevezésük.
A tejcukron felül legismertebb jellegzetessége a sötétre pörkölt csokoládémaláta, ami már nem tartalmaz kellő mennyiségű cukrot az erjedés beindításához, ezért és a krémesebb állag érdekében adják hozzá a laktózt.
A hosszú évek leforgása során bizonyos stout típusokhoz különleges összetevőt, mégpedig osztrigaeszenciát adtak hozzá. Elsőre furcsán hangozhat, de a két komponens kiválóan passzol egymáshoz. Ezt a sörtípust oyster stout-nak nevezik és a tapasztalatok szerint kiváló afrodiziákumként funkcionál.
Angliában az exportra szánt söröket erősebbre főzték, hogy a hosszú tengeri út során végbemehessen az utóerjedési folyamat. A magas komlótartalmuk mellett, ez a fertőzésektől is megóvta a sört. Az alap gondolat ugyanaz mint az IPA-nál (Indian Pale Ale), hogy a hajóút során váljon késztermékké az ital. Ez a stout típus kifejezetten népszerű volt Oroszországban, így keresztelődhetett végül russian stout vagy másképpen imperial stout névre.
Ír stout
Írországban tradíciónálisan dry stout-okat főznek, melyek sokkal szárazabb ízvilágú sörök, mint az angol testvéreik. Tipikusan kávés aromákkal rendelkeznek, köszönhetően a pörkölt malátának. A klasszikus édeskés angol stout sörökhöz képest sokkal komlósabbak, ami kesernyés irányba tereli az ízvilágukat.