A witbier, mint sörtípus a bajor tisztasági törvény alól mentesülve a XVIII-XIX. századra vált Belgium egyik legmeghatározóbb sörévé. Majd a XX. század elején lezajló 'lager forradalom' során háttérbe szorult a gyártásuk. Reneszánszát egyértelműen a Hoegaarden-nek (ejtsd: 'hugárden') köszönhetjük, azóta is töretlen a sikerük a világ minden részén.
A witbier szűretlen, felső erjesztésű, palackban érlelt búza alapú sör. A 30-60% közötti malátázatlan búzatartalom kihangsúlyozására aromás ízt kiváltó élesztőt alkalmaznak az erjesztés beindítására. Komlózása nagyon alacsony, alig érezhető, általában fűszeres és citrusos aromakomlók felhasználásával. A witbier különlegessége a hozáadott curacao narancshéjban és a korianderben rejlik.
A búza teszi savanykássá a witbiereket. A búzában alapvetően több kevesebb a keményítő és több a fehérje, mint az árpában, ez teszi lehetővé a hosszantartó robosztus habképzést. Láthatóan nem áttetszőek, sőt gyakran opálosak, mivel nem szűrik őket. Az élesztő és a búzakeményítő adja a zavarosságot.
belga család witbier ivás közben