A lambic sörök zömét nem 'tisztán', hanem különböző elegyítések formájában hozzák forgalomba. A legalapvetőbb keverési módszer, amikor a fiatal (3-6 hónapos) és az öreg (2 évnél idősebb) lambicokat elegyítik egymással. E folyamat végterméke a gueuze-lambic (ejtsd: ghőüze-lambik) típus. A gueuze név vélhetőleg a gejzír szóból ered, ami sör kavargását igyekszik illusztrálni, de erről nincsenek megbízható források.
Az elegyítés hatására egy újabb erjedési folyamat indul be, hiszen a fiatal lambic söröknek még van kellő mennyiségű erjeszthető cukortartalma. A fiatal és a legalább kétéves lambicok elegyét további 3-9 hónapig érlelik palackokban. Az üvegek dugóval lezárva, oldalukra fektetve, 10-15 fokon pihentetve várják, hogy tökéletes sörré érjenek és végezetül a pohárba kerülhessenek.
oldalukra fektetett lambic gueuze sörök palackban érlelés közben
kép forrása: taptrail.com
A sörelegy az idő folyamatos múlásával tovább érik, egyre összetettebb és szárazabb ízvilágot eredményezve. Az érési folyamat végeredményeként egy magas szén-dioxid tartalmú karakteres sör keletkezik, gyömölcsös ízjegyekkel. Többek közt az is különlegességük, hogy a magas szénsavtartalom ellenére, nem 'bántóak', hiszen a palackba zárt szén-dioxid finom, apró szemű buborékokba rendeződik össze, ettől lesznek ezek a sörök pezsgőszerűek.