A történelem során mindennapi sör volt a faro, amely akkoriban a különböző erősségű fiatal lambic sörök elegyítésével készült, az érlelési folyamat mellőzésével. Ennek köszönhetően nagy mennyiségben és gyorsan előállítható, alacsony alkoholtartalmú, és olcsó sör volt, mely elsősorban a kétkezi munkások körében volt népszerű. A faro-t barna kandiscukorral, vagy melasszal édesítették, hogy savasságát ellensúlyozzák, illetve, hogy a benne található tápértéket növeljék.

  A faro lambic sörtípus napjainkban is létezik, igaz, leggyakrabban más formában. Manapság a faro-t úgy készítik, hogy egy öreg lambic-hoz barna kandiscukrot, vagy ritkább esetben melaszt adnak, ezzel elindítva egy újabb erjedési folyamatot. A gyorsan fogyó hordós söröknél ez nem okoz komoly problémát, de a palackos verzióknál mindenképpen pasztörizálni kell a faro-t, hiszen az újabb erjedési folyamat rossz irányba terelheti a kész sör ízvilágát. Azaz, meg kell akadályozni, hogy a sörben található hozzáadott cukor az élesztő által szén-dioxiddá, alkohollá és egyéb olyan melléktermékekké alakuljon, amelyek nem kívánatos módon befolyásolja a sör aromáit. 

  Érdekesség, hogy a belga cafékban ahol nagyon keserű tiszta lambic sörökkel szolgálnak ki, gyakran adnak mellé cukrot illetve keverőkanalat, amolyan 'csináld magad faro!' mód kedvéért.