Akár világos, félbarna, vagy barna apátsági sörről beszélünk, a kategória közös jellemzője az úgynevezett szépen lekerekített ízvilág. Ez azt jelenti, hogy érezzük a sör édes, keserű ízét, gyümölcsös ízjegyeit, savasságát, szénsav és alkoholtartalmát, félbarna és barna sörök esetében a pörkölési aromákat, a karamellt, de egyiket sem érezzük túl soknak, vagy tolakodónak. Az ízek egyensúlyban vannak. Alkoholjuk általában magas, de annyira jól illeszkedik a sörök szerkezetébe, hogy szinte észre sem vesszük. Az apátsági sörök tehát szépen kiegyensúlyozott, jól strukturált, „tapintatos” sörök.

Mitől lesz egy sör apátsági?

  Ahhoz, hogy a sörök az abbey, azaz magyarul az apátsági címet viselhessék nem kell olyan szigorú szabályoknak megfelelni, mint a trappista testvéreiknek. Valójában az apátsági kifejezés nem egy konkrét típusra utal, sokkal inkább egy gyűjtőkifejezés. Mondhatni, minden trappista apátsági, de nem minden apátsági trappista.

  Az apátsági söröket nem kötelező a kolostor falain belül vagy annak közvetlen közelében megfőzni. A lényeg, hogy a sörfőzde bizonyítható történelmi kapcsolatban álljon a néhai, de sok esetben ma is működő apátságokkal. Ezen felül a sörgyáraknak jogdíjat kell fizetniük a név használati jogáért. Természetesen ezek a díjak a kolostor fenntartásához szükséges költségek fedezésére szolgálnak, illetve az azon felül megmaradó pénzösszeget jótékony célra fordítják. Ha ez még nem volna elég, az apátságoknak joga van beleszólni a vállalatok működésébe, azok kommunikációs és marketing tevékenységeinek menedzselésébe.